Már megszerveztetek mindent, összeállt a forgatókönyv, minden szolgáltatóval lepontosítottátok a
részleteket, kész az ültetési rend, kiosztottátok a feladatokat a barátaitoknak/ családtagoknak, hogy
ki hozza el a ruhát és ki viszi a helyszínre a pálinkát, a kitűzőket és a menyasszonyi csokrot. Már szinte
teljesen kész van minden. Egy valami mégis hiányzik. Az egyik legfontosabb dolog. A mentális
ráhangolódás.
"Egy valami mégis hiányzik. Az egyik legfontosabb dolog. A mentális ráhangolódás."
Ahhoz, hogy ez a nap tényleg rólatok szóljon, elengedhetetlen bizonyos szintű tudatosság. Már
amikor leültök a szertartás vezetőtökkel beszélgetni fel fognak merülni olyan kérdések hogy: Miért
pont ő?
Ilyenkor ott a lehetőség, hogy egy pillanatra kiszakadva a szervezés pörgéséből végig gondoljátok,
miért is választjátok a társatokat házastársul. Mi az a kapocs, ami vele összefűz?
Kicsit érdemes megállni és elmerengeni, mit is szerettek a másikban? Mik azok a tulajdonságai, ami
miatt Ő nektek nagyon tetszik? Mi az amiért felnéztek rá? Mi az, amivel megnevettet? Mi az, ami
mást biztosan kiidegelne, de ti szerelmesen mosolyogtok rajta, hiszen ő ettől olyan, amilyen?
Aztán elérkezik az esküvő napja! Ti ott álltok izgatottan, hiszen mindjárt elkezdődik a szertartás. Ez
az a pillanat, amikor minden szempár rátok szegeződik.
Ennél a pontnál azok a párok, akik amúgy is rendszeresen járnak nagy társaságba, esetleg a szereplés
sem áll távol tőlük, gyorsabban feloldódnak, elengedik magukat, és lényegesen könnyebben megy
számukra egy mosoly a családnak, egy cinkos kikacsintás a barátokra. Mégis talán pont ezért,
nehezebben zárják ki a külvilágot egy-egy pillanatra.
Míg azok a párok, akik inkább zárkózottabbak, megszokták, hogy főleg ketten vannak a kis
világukban, sokkal feszélyezettebbek a középpontban, viszont lényegesen könnyebben teremtik meg
maguk körül azt a kis láthatatlan buborékot, amiben csak ők léteznek.
Akármilyenek vagytok is, véleményem szerint a legfontosabb, hogy ezt a napot feltöltsétek
érzelmekkel. Van, aki könnyedén, önfeledten meg tudja élni a meghittséget ennyi ember között is. Ők
végtelenül szerencsések. De ez nem mindenkinek ennyire könnyű. Ezért olyan fontos a tudatosság, a laza lelkiállapot és hogy az esküvő ne egy egész napos rohanás legyen.
"Ezért olyan fontos a tudatosság, a laza lelkiállapot és hogy az esküvő ne egy egész napos rohanás legyen."
Rengeteg pluszt adnak az olyan sokat mondó pillanatok, mint amikor például a bevonulásnál a
menyasszony rámosolyog azokra, akik mellett elhalad, aztán a párjához közeledve már csak őt látja és
csillog a szemében a szerelem, vagy amikor a szülőköszöntőnél a pár nem csak egy gyors puszit,
hanem rengeteg ölelést, néhány vagy akár több mondatot is vált a szeretteivel. Fontos tudnotok,
hogy mindenre van idő! Ha szeretnétek nyugodtan adjátok át magatokat az érzelmeiteknek amikor
elsodornak.
De mit is jelent a pillanatok tudatos megélése?
Figyeljetek oda a szertartásnál milyen érzés meglátni a párotokat ilyen ünnepélyesen, izgatottan?
Milyen a keze, amikor belesimul a kezetekbe? Puha, hideg, esetleg remeg? :-D Milyen az érintése?
Hogyan csillog a szeme, amikor rátok néz? Milyen finom az ajka az első hitvesi csóknál?
Milyen megérinteni a táncnál? Milyen a mosolya? Nézzétek meg kívülről, amikor a barátaitokkal
beszélget. Milyen a kisugárzása? Hogyan kacag? Miért olyan gyönyörű a számotokra?
Ha sikerül időnként kiszakadnotok az eseményekből és ezeket a pillanatokat megfigyelnetek, akkor
olyan élményekkel gazdagodtok, olyan érzelmekkel töltitek fel az esküvőtöket, amikre nagyon-
nagyon sokáig, sőt minden bizonnyal életetek végéig emlékezni fogtok.
Comments